BOCSÁNATOT KÉRÜNK

 

Szereted a történelmet? Lehet, hogy nem, de kénytelenek vagyunk belátni, hasznos:

Vladimír Meciar:

Üdvözölném, ha a magyarok az 1938-as és az 1968-as megszállásért egyként bocsánatot kérnének, ugyanakkor Szlovákiának nincs oka megkövetni a magyarokat! A szlovákoknak nem kell bocsánatot kérni a magyaroktól! Nincs miért!

 

Kedves Mecser László!

(Reméljük, nem veszed sértésnek a megszólításunkat!)

Mi, magyarok, mindig toleráns és befogadó nemzet voltunk, így felszólításodnak – természetesen – eleget teszünk.

– Bocsánatot kérünk, hogy kétszer is megzavartunk a mi úgynevezett honfoglalásunkkal! Megzavartuk Szlovákiát. Tudod, úgy 430 és 895 körüli években!
Hát, nem emlékszel? Azt mondod, tévedtünk? Hogy? Akkor még nem is volt Szlovákia? Bocsánatot kérünk!

– Bocsánatot kérünk, hogy megzavartuk Szlovákiát a pozsonyi csatában 907-ben. Nem emlékszel? Tévedünk? Akkor még nem volt Szlovákia? Bocsánatot kérünk.

– Bocsánatot kérünk Szent István királyunk megkoronázásáért és a Szent Istváni állam megszervezéséért.  Tudod, pontosan 1000-ben! Jajj, ne mondd, hogy nem emlékszel! Vagy talán tévedünk? 1000-ben sem volt még Szlovákia? Bocsánatot kérünk!

– Bocsánatot kérünk, hogy megvédtük Szlovákia egész területét a tatárjáráskor. Tudod! Pontosan 1241-42-ben! Külön bocsánatot kérünk, hogy IV. Béla királyunk – Szent Koronánkat menekítve arra felé lovagolva – talán meg is sértette Szlovákia felségterületét! Hát még erre sem emlékszel? 1242-ben sem volt még Szlovákia? Hát, akkor bocsánatot kérünk!

– Bocsánatot kérünk, hogy a magyarság színe-java és Lajos királya Mohácsnál védte az egész Kárpát-medencét, megakadályoztuk, hogy a törökök elfoglalhassák az északabbra eső területeket. Ezzel talán valószínűleg megsértettük Szlovákia területi szuverenitását. Történelmi tudásunk szerint ez 1526. augusztus 29-én volt. Na, tessék! Most meg kiderül, hogy ilyesmiről nincs is tudomásod! Azt mondod, hogy akkor még nem is volt Szlovákia? Akkor bocsánatot kérünk.

– Bocsánatot kérünk, hogy ezt követően 1552-ben Dobó István várkapitány a magyar vitézek véráldozatának árán és saját életének nyílt kockáztatásával Eger váránál ismét megakadályozta, hogy a többszörös túlerőben lévő török sereg lerohanja Szlovákiát. Mit mondasz? Hogy fejezzem be az ilyen cinikus beszólásokat! Hogy akkor még senki sem beszélt Szlovákiáról? Bocsánatot kérünk!

– Bocsánatot kérünk azért is, hogy a Rákóczi szabadságharcban megpróbáltuk felszabadítani a tőlünk északabbra eső területeket – mi Felvidéknek neveztük akkor is, és a szlovákok nem is kérték tőlünk – a Habsburg elnyomás alól. Úgy van! Ezt már jól tudod! Igen…, igen…, az 1700-as évek elején történt mindez! Látom, erről már dereng valami. Erre te azt mondod, hogy még akkor sem rajzolták fel Európa térképére Szlovákiát? Akkor bocsánatot kérünk!

– És bocsánatot kérünk 1848-ért, 1919-ért, bocsánat Trianonért, Párizsért!
– Ja, te már nem is akarod érteni a magyar szót? Mondanom kellene inkább tótul, vagyis inkább szlovákul, mert másképpen már te nem beszélsz!

– Tudod, te bokszoló, a mi népünk már több ezer éve itt él ebben a Medencében, ezt legalább még senki sem meri vitatni! És mi otthont adtunk a tótoknak, és megbecsültük őket, mert beilleszkedtek a Magyarországba. Mi nem vettük el a nyelveteket, mi nem vettük el a hazátok egy talpalatnyi területét sem, és mégis mi vagyunk azok, akik bocsánatot kérnek mindig, mindenhol, mindenkitől. Tudod, ami most a te országod, azt mi úgy neveztük sok ezer éven át, hogy a Felvidék, és Magyarországhoz tartozott.

– Mi mindezek ellenére soha nem mondtuk azt, hogy márpedig tótok nincsenek, csak tótul beszélő magyar állampolgárok.

– Mi soha nem akartunk dekrétumok mögé bújva titeket ok nélkül büntetni és diszkriminálni!- Mi együtt éltünk veletek, és az oláhokkal, rácokkal, svábokkal, horvátokkal, és minden néppel, aki békével jött ide.- Mi adtunk nektek, és adtunk nekik. Mi mindig csak adtunk. Mi nem loptuk el tőletek a városaitokat, az ősi jelképeiteket, a kettős keresztet és a hármas halmot, nem tagadtuk meg tőletek eredeti család és keresztneveiteket. Nem írtuk át, nem hamisítottuk meg a történelmeteket. Nem vettünk el tőletek semmit, mint ahogy senki mástól sem. Mi mindig csak adtunk. Nem árt, ha erre néha emlékszel!

– Mondd, te bokszoló! Hol lesz a te országod és a tótok nyelve – mondjuk – ezer év múlva? Mert mi itt leszünk majd és magyarul fogunk beszélni! Tudod, miért? Mert mi mindig megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és a lelki szegényeknek!

(Nem eredendően saját ötlet alapján írta és szerkesztette: Csabai János)

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!