Petőfi naplójából

 

„…Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.
– Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába! 
Mingyárt beleegyeztek és követtek.
Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték…”

..VOLNA, ha Landerer nem jajgatott volna kezeit tördelve:
– Jaj, Sándor úr, nagy baj van!
– No, hát mi lenne az? Fél tán kegyelmed kinyomatni ezt a rebellis irományt?
– Nem arról van szó… A császári biztos tegnap este felpakoltatta egy társzekérre az összes ólombetűt – pontosabban az összes magánhangzót, mert az összes betűt nem bírta volna el a szekér.
– Hű, az áldóját, ez nagy baj! Semennyi magánhangzó nem maradt?
– Sajnos nem – válaszolta letörten Landerer.
Ekkor azonban egy inas rohant elő lelkendezve a hátsó kis raktárból.
– Landerer úr, Landerer úr! Találtam egy rekesznyi magánhangzót!
– Akkor meg vagyunk mentve! – kiáltottam fel.
Landerer rápillantott a rekesz tartalmára:
– De hát ez csupa E betű! Csupa nagy és kis E betű! Ezzel nem lehet…
„Ezzel nem lehet…” – csengett a fülemben. Biztos, hogy nem lehet?? …Vajon mely nyelv merne – a magyaron kívül…?!
– Landerer uram, papírt, ceruzát gyorsan!
Nekiláttam tehát. Harmadfél óra múlva ezt adtam Landerer kezébe, aki azon nyomban a leggyorsabb kezű szedőjének adta át:

 

Nemzetem verse

Keljetek fel, gyertek velem!
E percben kell cselekednem!
Rekesszenek be esetleg?
Ez kell nektek?! Feleljetek!
Nemzetem szent fejedelme,
Megteszem,
Megteszem: e nemes tettet
Szervezem!


Fegyenc jelmezem leteszem,
Fenyegetett lett kezdetem,
Mely szertelen szerethetett,
Temetetlen nem lel enyhet.
Embereknek szent szelleme,
Megteszem,
Megteszem, de gyertek velem
Lelkesen!


Jellemtelen gyenge ember,
Berezel, mert veszne menten
Legbecsesebb ennek: feje
Bezzeg nem becses nemzete.
Egek kegyes fejedelme,
Megteszem,
Megteszem, mert egyre szenved
Nemzetem!


Fegyenc jel – nem edzett penge,
Ezen fegyver szebb kezedbe’,
Levetettem fegyenc jelem!
Jer, feledett fegyver, velem!
Emberlelkek segedelme,
Megteszem,
Megteszem: kell nemzetemnek,
S kell nekem!


Nemzet neve szebb lesz egyre,
Terjed ezer esztendeje
Beste ellenfelek szennye
Egyszerre lesz elseperve!
Rettegett, szent ereje e
Nemzetnek,
Megtennem e lehetetlent
Engedd meg!


Elszenderedettek kertje,
Gyermeked felkeres benne,
Elrebeg egy szentelt verset
Emlegetve neveteket.
Legfelkentebb szentek szentje
Megteszem,
Megteszem, de nem szenvedek
Vesztesen!

Eszperente nyelvre ferdítette:
Sehonnay-Bitangh Endre
(Kovács Kavics Tibor)

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldalon működik a Google Analytics

Kérlek, jelezd, ha elfogadod, hogy a Google Analytics anonim adatokat őriz meg a látogatásodról. Ezt el is utasíthatod: az esetben a látogatásodról semmilyen adat nem kerül a Google Analytics-hez