Szadizmus az iskolában

A Bouvet blog egy a napokban egy  közérdeklődésre számot tartó témát hozott fel – mit csinál a gyerekeinkkel az iskola?

Akik ma felnőttek vagyunk, még egy másik iskolába jártunk. Tanulni ott is  kellett, kötelességek voltak, de a belénk tuszkolt információ mennyisége eltörpült a mellett, amivel ma próbálkoznak. Az intézményes tanulásnak évezredes hagyományai vannak, de a cél az ifjak jellemi és mentális fejlesztése szokott lenni – normális esetben. Kivéve korunk iskoláját, amiben a cél, úgy tűnik, a gyerekek lelki zátonyra futtatása. Merthogy a felnőtt logikával írt tankönyvek szárazak és unalmasak, de a tudásanyagot azért az iskola a korszellem és a minisztérium kiszolgálójaként igyekszik bevasalni. A gyerekek  tanulnak az iskolában, iskola után, iskola előtt, este és éjjel. Különórákra, szakkörökre járnak, zongorát, táncot, ésmégkituggyamit tanulnak a kötelezőn túl. Közben elmúlik az gyerekkor, anélkül hogy gyerekek lettek volna. 

Jó ez valamire? Ha igen, kinek? Mert a gyerekeknek biztosan nem.

Ezt az életérzést már a múlt században megfogalmazta a Pink Floyd – gyerekfejjel nézve sokkoló volt ugyan, de akkoriban még nemigen fogtuk fel – legalábbis a többségünk. Most már beért, a gyakorló szülők a gyerekeik bőrén tapasztalják. Az iskolai szadizmus világa Magyarországra is begyűrűzött. 

Meddig marad ez így? Ki fogja megvédeni a gyerekeinket az iskolával, a tanárokkal, a minisztériummal szemben?

Sokfelől hallani, hogy a gyerekekkel alig lehet bírni az iskolákban. Fegyelmezetlenek, nehezen kezelhetők, molesztálják egymást, tiszteletlenek a tanárokkal szemben. Ezek persze általánosítások, de amikor a csapból is ezt hallani, akkor érdemes elgondolkodni a MIÉRT-en. Nem lehetséges-e, hogy – akár nem tudatosan – így próbálják lerázni az elviselhetetlen szorítást, a teljesítménykényszert?

Hogy ne maradjon a kérdés nyitva, itt a válasz is: de, lehet.

És ebben a háborúban TE mint szülő, melyik oldalon állsz? Hagyod, hogy a gyerekedből fájdalmas és hosszú folyamat során kockát  köszörüljenek, vagy lehetővé teszed neki, hogy élvezze is az életet, ha már megkapta (tőled is, nemcsak a Teremtőtől)? 

Nevelni nyilván kell, de azt nem a gyerek ELLEN, hanem ÉRTE kellene tenni. Mint ahogy mindent – az oktatást, a fegyelmezést, a szabadidős tevékenységek lehetővé tételét. Vajon helyes cél az, hogy okos majmot faragjunk a gyerekeinkből, akikkel aztán dicsekedhetünk a világ előtt? Lám, ez az ÉN gyerekem: nagyon okos, diplomás! (Most pedig beprotezsálom valami jobb állásba…)

Hogy ő mit szeretne? Milyen tevékenységben találná meg a boldogságot? Volt ez kérdés valaha?

 

 

Értesítést kérek
avatar
650
wpDiscuz
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support