Az első gyanús jel

 

Számomra az első gyanús jel az volt, amikor az Európai Unió állatvédelmi szabályozása állatjóléti topolanszky20151008-mtiintézkedések sorozatában csúcsosodott ki. Nem mintha nem értenék egyet az állatvédelem és az állatokkal való bánásmód „emberséges” követelményeivel, de túlzásnak éreztem jólétet emlegetni az állatokkal kapcsolatban, amikor emberek tengődnek állathoz méltatlan körülmények között.

Még akkor is, ha a nyomor gyakran önhibából ered. A második gyanús jel az volt, amikor az EU külön erre a célra létrehozott szakbizottsága az elvártnál nagyobb energiát fektetett az uborka görbülete által okozott problémák megoldásába. Nem mintha nem értenék egyet egy súlyos mezőgazdasági dilemma agrárpolitikai kezelésének szükségszerűségével, de túlzásnak éreztem az uborkával kapcsolatos görbületi kérdéseket, miközben egy barokkos díszítés a falon az uborkához képest össze-vissza kanyarodik.

Én az ilyen bizottságokra – mint alföldi hülye gyerek a debreceni református nagyteplomra – csodálkozva néztem, de a legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor kiderült, hogy az álproblémák beható vizsgálatával megbízott uniós bizottságok tagjai akkora pénzekért kávéznak, amekkora összegekből egy közepesen fejlett afrikai köztársaság három évig eszik.

Pl. Jean-Claude Juncker, a „főnök”, az Európai Bizottság elnöke forintban számolva havi 30 millióért teszi a törvényt, de beosztottjainak is futja a napi betevő kaviárra. Még ha csak kaviárról lenne szó! Egy váratlan vizsgálat során, az Európai Parlament szennyvíz vezetékéből vett mintasorozaton végzett drogteszt akkora nagyságrendű kokain maradványokat mutatott ki, amekkora egy dizájnerfüvek terjesztésben érdekelt külvárosi drogdiszkónak is becsületére válna.

Mindennek, így az Európai Unió hivatalos működésében fellelhető töménytelen baromságnak is meg van tehát a maga magyarázata. A probléma „csak” az, hogy a bizottságok a munkaidőben nem gombfocival játszanak, hanem a nép által soha meg nem választott, bedrogozott félhülyék meghozzák azokat az intézkedéseket is, amelyek nem csupán az uborka görbületére, hanem ránk, uniós polgárokra is jelentős befolyással bírnak.

Pl. az Európai Bizottság az elmúlt fél évben mintegy 15 milliárd eurót költött el a migrációs válság kezelésére, de szemmel láthatóan hatástalanul és teljesen feleslegesen, hiszen a baj ma sokkal nagyobb, mint ezelőtt egy évvel volt. Összehasonlításul: a fél év alatt eltapsolt 15 milliárd euró kábé kétszer akkora összeg, mint amekkorát Magyarország az uniós tagságának 12 évében „uniós támogatás” címén kapott.

Ezzel szemben a migrációs krízis kezelésének egyetlen értelmes, kézzelfogható eredményt hozó mozzanata a déli határainkon létesített kerítés megépítése volt, ám azt a beruházást a magyar állam saját pénzből, brüsszeli bürokraták és uniós megmondóemberek szitokszavai által megmérgezett politikai légkörben végezte.

Úgy vélem, hogy a vasárnapi, kvótaellenes népszavazáson nem csak a Brüsszel által összegányolt kötelező kvótára, hanem a kokainmámorban unióellenes törvényeket drága pénzen fabrikáló, pazarlásban bajnok uniós nómenklaturára is NEM-et fogunk, mert nemet kell mondani!

 

Tóth Tamás

 

Leave a Reply

Az oldalon működik a Google Analytics

Kérlek, jelezd, ha elfogadod, hogy a Google Analytics anonim adatokat őriz meg a látogatásodról. Ezt el is utasíthatod: az esetben a látogatásodról semmilyen adat nem kerül a Google Analytics-hez