Bejgli, vagy nem bejgli? Ez itt a kérdés


Sok év óta nem veszek bejglit.

Korábban megesett, hogy jobb kinézetűeket megvásároltam, de szinte kivétel nélkül csalódást okoztak. Amelyik nem, az is inkább csak elfogadható volt, mint finom. 

A házi süteményeknél nincs jobb. Ez igaz a bejglire is.

Miért is?

Mert tudod, mi van benne. A dió az DIÓ, nem napraforgómag-őrlemény. A margarin lehet a 70% zsírtartalmú sütőmargarin, nem a 25 vagy 30%-os zsírtartalmú víz, amit margarin néven árulnak. Jobb esetben pedig vaj.

A cukor mellett használhatsz megbízható termelőtől beszerzett házi mézet – erre is oda kell figyelni, mert a méz könnyen hamisítható, cukoroldattal keverhető. Ezt nem könnyű ellenőrizni, ezért leginkább a bizalom dönt abban, kitől veszed.

Még egy gondolat a mézről – háznál véve félannyiba kerül, mint a boltban. Nem azért, mintha rosszabb lenne, hanem mert nem megy át több lépcsős kereskedelmi hálózaton, ahol mindenki ráteszi a hasznát. A piac jó hely, ismerős méhész pedig aranyat ér.

A tojás is lehet igazi, ha falusi, kukoricán nevelt tyúktól származik. Akkor tápanyag-dús lesz, a sárgája mélysárga, sütni kiváló.
A liszt is liszt, minden lehet az, ami, nem pedig valami helyettesítő anyag, amit a pékség vagy cukrászda olcsón beszerez, és mázsaszámra használ. A fogyasztó meg ne is csodálkozzon, ha megbetegszik.

Miért is írom ezt?

Karácsonyra valaki beszerzett két bejglit. Nem mindenki felvilágosult a családban, a bejgli valahogy ott lett. Került. (Nem baj, a kutyáknak is kell valami az ünnepre.)
Azért megkockáztatok egy kóstolást.
Jujj, nem kellett volna…

A ‘dió’ íztelen massza. Nem is emlékeztet dióra. Sem az íze, sem az állaga. Ráadásul nyálkás, síkos, gusztustalan. Kiköpni, de gyorsan… Émelyítő, undorító. Olyan, mintha takonnyal keverték volna össze. Valószínűleg valamilyen zselésítő anyag van benne, hogy ne legyen száraz.

Aztán jön a mákos. Már csak a tesztelésért megkóstolom, de csak azért. Valamivel kevésbé ehetetlen, de hasonló takonyérzet érezhető rajta, bár valamelyest csekélyebb mértékben. Talán mert már a hűtőből került elő. Van benne mák, kétségtelen, viszont émelyítően édes.

Emlékszem édesanyám bejglijére. Valóságos volt. A liszt liszt, a tojás is tojás, a mák és a cukor is igazi. Vágni lehetett az egészséget benne. A diósban hasonlóan. Nagymamám bejglijének pedig olyan felfújt, puha tésztája volt, hogy ahhoz hasonlót azóta se láttam. Pedig csak élesztőt használt.

Már régen elhatároztam, hogy nem veszek bejglit. Vagy házilag készüljön, vagy sehogy. Ha rajtam múlna, kihalna a boltokból. De ez csak akkor fog megvalósulni, ha sokan észbe kapunk. Ne hagyjuk magunkat megetetni! A kényelem nem indokolhatja, hogy silány élelemmel gyötörjük, vagy akár megbetegítsük a családunkat. A minőségnek nincs alternatívája.

Bejgli

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldalon működik a Google Analytics

Kérlek, jelezd, ha elfogadod, hogy a Google Analytics anonim adatokat őriz meg a látogatásodról. Ezt el is utasíthatod: az esetben a látogatásodról semmilyen adat nem kerül a Google Analytics-hez