Liberálfasizmus

 

A liberális eszme egykor haladónak számított. A középkor megkövült világát rázta le az emberi lelkekről, és a sorsról.
A klasszikus emberi szabadságjogok a nyugati világban – sok vér árán bár – de elfogadottá váltak.  A vallás már nem telepedett úgy rá az államra, ahogy korábban, megszűnt a földbirtokos hitét követő kötelező vallás és röghöz kötés is.  A szólásszabadság jelképe a Speakers’ cornerben testesült meg – ez csak néhány vívmány a számos közül.

Ez a korábbi korokhoz képest elképesztően és elképzelhetetlenül nagy szabadságot jelentett az egyének számára. A 20. század ennek a szabadságnak az élvezetéről szólt – amit két világháború relativizált.

A 21. században viszont valami megváltozott: a szabadságot felváltja a szabadosság. Vannak, akik szerint a korábbi szabadságjogok nem elégségesek, hanem ki kellene azokat terjeszteni. Például legyen joga azonos nemű embereknek házasodni, gyerekeket örökbe fogadni és nevelni, a nemi tudatot vagy a szexuális nemet is választani (genderideológia).

Nyugaton ezzel kapcsolatos agymosás zajlik az állami oktatásban. Óvodásoknak adnak olyan feladatot, hogy rajzoljanak fiúkat lányruhában és fordítva. Közintézményekben megengedik, hogy bárki használja bármelyik mellékhelyiséget vagy zuhanyzót, ha éppen más neműnek véli magát, mint ami. Ez a beteg mozgalom Magyarországot sem kíméli. A CEU ügy valójában erről szól. A nemzetközi egyetem a szélsőséges ideológiák trójai falova. A kormány jól teszi, ha alágyújt.

Az ultraliberális eszmék papjai egyetemi tanárok és egyéb értelmiségiek. Úgy vélik, amit képviselnek, az a haladás, aki pedig nem ért egyet velük, az maradi – középkori csökevény. Abban lehet igazság, hogy valóban haladásról van szó. A kérdés csak az, mi felé? Haladni lehet a Kánaán felé, de szakadék felé is.

Az liberálfasizmus papjainak jellemzői:

  • nem tűr más véleményt
  • ideges lesz, ha nem azt hallja, amit szeretne
  • a más véleményen lévőkkel szemben gúnyosan, lekezelően, akár szarkasztikusan nyilvánul meg
  • magát felsőbbrendűnek véli azokkal szemben, akik más véleményt képviselnek
  • beképzelt, öntelt, pökhendi
  • alpári, erőszakos (ha nem ő maga, akkor a törzs tagjai, akik követik)

Erre a fajra jellemző, hogy általában csordákba tömörül. Vezéregyéniségek mögött Facebook-csoportosul, és a közelébe keveredő másképp gondolkodókra csoportosan vadászik. Amikor sikerül valamelyiket megfutamítani – lásd elege lesz belőlük, és lelép – örömujjongásban törnek ki, és még utánadobnak pár tucat verbális követ, amíg el nem felejtik.

A liberálfasiszta ember tulajdonságaiban megegyezik az übermensch-el, abban a vonatkozásban, hogy önmagát magasabb rendűnek tartja. Ezért felmerül a kérdés, vajon van-e lényegi különbség a liberálfasizmus felsőbbrendűségi ideológiája és a ‘klasszikus’ fasizmus között.
Némi töprengés után arra a következtetésre juthatunk, hogy van, mégpedig egy tényezőben. A 3. birodalom nácizmusa és a liberálfasizmus abban különbözik egymástól, hogy a nácizmusnak már volt lehetősége kibontakozni és teljességre jutni a történelem során,  a liberálfasizmusnak viszont még nem.

Az idei választás egyik nagy tétje ez: engedjük-e az ember-, és természetellenes ideológiát széles körben megvalósulni, vagy ellenállunk, és azt adjuk rájuk, ami a leghasznosabb és leginkább illik hozzájuk: kényszerzubbonyt.

 

18.4.8 – a választás éve

 

liberálfasizmus

Leave a Reply

Az oldalon működik a Google Analytics

Kérlek, jelezd, ha elfogadod, hogy a Google Analytics anonim adatokat őriz meg a látogatásodról. Ezt el is utasíthatod: az esetben a látogatásodról semmilyen adat nem kerül a Google Analytics-hez