Suta utas a (va)sutban

 

Utazik a vonaton. Nyár, tűző napsütés. motorvonat

Új típusú szerelvény, most vezetik be. 

Utas számára jó érzés újban ülni.

Olyan, mint egy troli – nincsenek kocsik, csak egyetlen irtó hosszú cső.

A színek kellemesek, az elrendezés praktikus. Az ülések keményebben a megszokottnál. Kevésbé sérülékenyek is, ez talán elfogadható kompromisszum. (Bár a fapadoshoz azért nem kellene visszatérni.)

Egyetlen zavaró hiba van – de az nagyon.

Szemébe tűz a nap.

Hiába ül át a másik ülésre, ott is.

Függöny, zsalu, reluxa nix. Nyoma se. Jele sem annak, hogy volt valaha, vagy egykor majd lesz.

Szenvedés, majd 3 órán át.

A hagyományos kocsikban van függöny, amit igény szerint húzgálhat. A modern vagonban nincs. Fejlődik a világ…

Leszállás, irány az iroda. Elpanaszkodja magam. Néni együtt érez, de informál, hogy csak az ér valamit, amit írásba adnak. Természetesen. Ez most mindennél fontosabb. Elvégre, maga és a többi utas érdekében tehet valamit. Segíthet elérni, hogy az utazás ne szenvedés legyen, mert nem szükséges annak lennie. Leadja a litániát, cserébe kap egy átvételi elismervényt.

Utas Bizakodik. Nyilván megvizsgálják a panaszát, és a józan észre hallgatva, tenni fognak valamit. Valami pozitívat.

Az e-mailben kapott automatikus válasz bizalomkeltő:

 

Szólj hozzá!

Értesítést kérek
avatar
650
wpDiscuz
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support