K, az ellenség

Ritkán foglalkozok nyelvészeti témával, de ez alkalommal olyan mértékű inger ért, ami kis híján meghaladta a tűréshatáromat. Ha nem is, de egy régóta bosszantó nyelvi jelenségre vetített fényt. A kérdés: miért ellenség a K betű?

A Műfordítók Facebookk csoportban rám szólt valaki, hogy helytelenül ragoztam egy szót – a szó végi K helyett M-et kell használni. Ez elég volt, hogy csőre töltsem a billentyűzetet… (bocs a képzavarért). 

Aki ismer kicsit is, az tudja, hogy erősen szelektíven állok a szabályok követéséhez. Amelyik ellent mond a józan észnek, vagy a meggyőződésemnek, azt áthágom. Így van ez a nyelvvel is. A magyar nyelv, mint anyanyelvem, az enyim. Privát dolog. (Igen, nem enyém: enyim. Mifelénk így mondják, így mondom én is) Úgy használom, ahogy a szüleimtől tanultam, és ahogy jónak látom. Ez egyrészt hagyománytisztelet, másrészt józan belátás. Nem kell pontosan úgy beszélni, ahogy az őseink, de nem is kellene erőszakkal beavatkozni – értsd – előírni, mit hogy KELL mondani.

A K használatában például teljes a káosz (a tanított, az MTA ajánlott nyelvhasználatában):

Nem ikes igék esetében „szabályos” egyes szám 1. személyben a szó végi K: olvasok, züllök, bújok, hazudok stb.

Ezeknél az igéknél a szabály szerint nem illik m-et használni: olvasom, bújom, züllöm, hazudom…

Ikes igéknél a szabály szerint egyes szám 1. személyben M-et kell használni a szó végén:

tetszem, alszom, eszem, iszom, mászom, dolgozom, fogódzom

Példa:

  • Mit csinálsz?

  • Mászom

Nézzük meg ugyanezeket K-val:

tetszek, alszok, eszek, iszok, mászok, dolgozok, fogódzok

Példa:

  • Mit csinálsz?

  • Mászok.

Melyik hangzik természetesebben?

Melyiket használjuk a hétköznapokban?

Melyiket használjuk gondolkodás nélkül?

A természetességen túl mi még a probléma az M erőltetésével?

Képzeljük el a következő interakciókat:

Lássuk a példákat:

Nem ikes ige, 1. sz. 1. személy

  • Mit csinálsz?

  • Olvasok.

  • Mit csinálsz?

  • Olvasok.

Tisztán ikes ige, 1. sz. 1. személy

  • Mit csinálsz?

  • Eszek.

  • Mit csinálsz?

  • Eszem.

Ikes igék esetében az M az „előírt”, hivatalosan helyesnek tekintett változat.

De akkor miért zavaró?

Erre az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott) ragozás létezése a válasz. Lássunk egy általános példát egy nem ikes igével:

Alanyi ragozás

Tárgyas ragozás

  • Mit csinálsz?

  • Olvasok. (valamit)

  • Mit csinálsz?

  • Olvasom a könyvedet. (azt)

Hogy kellene a szabály szerint csinálni IKES igével?

Alanyi ragozás

Tárgyas ragozás

  • Mit csinálsz?

  • Eszem.

  • Mit csinálsz?

  • Eszem az ebédemet.

 

Miért zavaró ez?

Mert az alanyi és a tárgyas ragozás formailag átfedi egymást. Ezért az ESZEM szóalak után hiányérzetünk támad:

„Eszed, de MIT?”

Ez a probléma nem merül fel, ha K-s formát használunk:

  • Mit csinálsz?

  • Eszek.

Itt pusztán a cselekvés mibenléte fejeződik ki, további adatokat nem várunk, mert a hangsúly a cselekvésen van, annak tárgya nem kerül szóba. Tehát, ezzel a formával kiküszöböljük a fentebb említett zavart.

Ezt lehet ellenőrizni a többi ikes igén is:

alszik, nyugszik, eszik, iszik, mászik, dolgozik, fogódzik

  • Mit csinálsz?

  • Iszom.

  • Álmodom.

A nem tárgyas igék esetén a zavar nem lép fel, hiszen azok után akkor sem várunk tárgyat, ha formailag a tárgyas ragozást alkalmazzuk: Mászom. Dolgozom. Alszom.

Tárgyas igéknél viszont fellép a zavar: Eszem. Iszom (de mit?), Álmodom (jó, de mit?)

További komplikáció az ÁLIKES igék esete: ezek állítólag csak egyes sz. 3. személyben viselkednek IKES-ként:  akadozik, bomlik, bújik, egerészik, érik, folyik, gyűlik, hazudik, hullik, illik, kopik, megjelenik, múlik, nyílik, ömlik, születik, (meg)szűnik, telik, tojik, törik, tűnik, válik, züllik

Így a bújok, hazudok, illek, megjelenek, török, válok, züllök forma „helyes”, a

bújom, hazudom, illem, megjelenem, töröm, válom, züllöm viszont helytelen.

Itt ugrik fel a piros kérdőjel: Mitől ikes és mitől álikes egy ige?

A kézenfekvő válasz: Ha az egyes szám 1. személyben használt M végződés NAGYON természetellenesnek hat, akkor ÁLIKES (használhatjuk a K-t),

ha nem hat annyira természetellenesnek, akkor IKES (nem használhatjuk a K-t).

Ezzel a gordiuszi logikával meg is oldottuk a rejtélyt: valójában az IKES és az ÁLIKES igék nem tudományos, hanem szubjektív, ad-hoc jellegű csoportosítás eredményei.

Ez rávilágít a nyelvészek, nyelvtanárok és az MTA munkájának komolyságára is.

Ezen az a tanács sem segít, hogy kimondás előtt magunkban ragozzuk végig az igét a 3. személyig, így eldönthetjük, hogy ikes vagy nem. Az ugyanis, ha a 3. személy IK végződést kap, nem bizonyítja, hogy az ige IKES. Lehet ÁLIKES is, de ezt formai alapon nem lehet eldönteni. Ezért továbbra is fenn állna a probléma, ha az ikes igék ragozásában az előírást kívánnánk követni.

A probléma egy további vetülete, hogy ki az, aki beszéd közben GONDOLKODNI akar azon, hogy kell valamit mondani? (M-et vagy K-t ejtsek a szó végén?) IGÉT RAGOZNI gondolatban, több személyben? Keresgélni gondolatban szóhalmazok között?

Nyelvészet - Grétsy László

Grétsy László alapvetően előíró nyelvtant művelt, hogy legyen a nép művelt

Amikor idegen nyelven beszélünk, akkor ez rendben van, különösen az elején elengedhetetlen. De az anyanyelvünkön? Ugye könnyen belátható, hogy ezt épeszű ember nem fogja megtenni, legalábbis néhány kísérleten túl? 

Kedves olvasó, használja csak továbbra is úgy a nyelvet, ahogy Ön természetesnek tartja. A magyarok MI vagyunk, a beszélők. 15 millió ember, szemben néhány százzal, akik elő akarják írni nekünk, hogy beszéljünk. Ne hagyjuk magunkat elnyomni néhány száz okoskodó által. Az előíró nyelvtannak igen kevés haszna és létjogosultsága van, főleg akkor, ha a józan észnek, a nyelv sajátosságainak és az általános nyelvhasználattal szemben foglal állást. Az állásokat nekünk, magyaroknak, magyarul beszélők tömegeinek kell elfoglalnunk, akkor is, ha ők ettől az állásukat elveszítik. Veszítsék is el, ha nem képesek értelmes tevékenységgel kitölteni a munkaidejüket!

Értesítést kérek
650
wpDiscuz